A 2023-as év kezdetén elkerülhetetlen, hogy az ember áttekintse az elmúlt évet.
Régóta ért bennem ez a cikk. Őszinte és tartalmas bejegyzés lett belőle.
Fekete zászló lobogott a szélben a 20 tonnás darunkon.
Talán eddigi életem legnehezebb éve van mögöttem. Az év édesapám elvesztésével indult.
Nagyon sokszor és nagyon sok módon próbáltam emléket állítani neki, illetve méltó módon búcsúzni, meg- és át-élve a gyászt. Ezt a történetet itt találjátok bővebben.
„X-Y” Platform Teherpróbázása a saját telephelyünkön.
Alig eszméltünk fel az első sokkból, máris következett a második elképzelhetetlennek tűnő fordulat. Emlékszem éppen egy összetett teherpróbára készültünk elő, amikor a rádióban hallgattuk, hogy a korábbi orosz hadgyakorlatok után megindult a tényleges offenzíva Ukrajna irányába. Talán még a ma sem fújtam ki azt a mély levegőt, amit akkor vettem.
Két gépet egyszerre kezeltem és emeltem kamionra egy kb. 500.000.000 Ft értékű berendezést.
Nem tudom honnan volt annyi lelkierőm, de sok baráti segítséggel egészen nagy projekteket is bevállaltunk. Emlékszem azokra a lélegzet visszafolytott pillanatokra.
Van abban valami különleges, amikor tudod, hogy minden nehézség ellenére, most van ott a pillanat, amikor a legjobbat kell nyújtanod, koncentrálni és nem hibázni.
Egy félig kicsúszott és egy biztosított csapszeg.
Az ördög sosem alszik. Hiába minden biztonsági procedúra, ellenőrzőlista és alaposság, néha bizony a szerencsén múlik, hogy egy hibát sikerül-e időben észlelni. Nekem is volt egy vérfagyasztó pillanatom idén, amikor egy rutin reggeli „átnézem a kötélzetet” jellegű átvizsgálás alkalmával észrevettem, hogy a teheremelő kötél biztosítása kiesett, és a gémfejhez bekötő csapszeg félig kicsúszott a helyéről. Azóta a biztosító biztosítóját is kétszer biztosítom, pedig eddig sem gagyi megoldást választottam.
Kiszerelt segédgémmel a 16 tonnás.
Pontosan az ilyen „elindulás előtti teendőktől” vette el sok esetben az energiát az, hogy eddig alapvetőnek hitt dolgokért is plusz erőfeszítéseket kellett tenni. Az üzemanyagár körüli lépcsőzetes szabályváltozások bizonytalanná tették a pillanatnyi helyzetet. Megéltünk, hogy volt mindenkinek kedvezményes, aztán már csak magánszemélyeknek, aztán már csak 50 vagy 100 liter, aztán végül örült az ember, ha reggel tudott tankolni.
Fejetetejére állt Gawron típusú repülőgép mentése, Budaörs.
„Fejetetejére állt a világ!” – gondolhattuk sokszor, ahogyan valószínűleg a Budaörsön „átbukott” Gawron típusú repülőgép pilótája is ezt gondolhatta. Gyönyörű szép emlék marad a gép helyreállítása, amire akkor már a párom is elkísért az éjszaka közepén.
Páros repülés az éjszakában. Kötelékben repül a Tátra daru és a Gawron…
Az összes nehézség ellenére volt egy olyan rövid időszak, amikor viszonylag jó hatásfokkal sikerült eredményre fordítani a befektetett energiákat. Sok esetben viszonylag könnyűnek éltem meg viszonylag nagy projektek megoldását, akár teljesen egyedül is.
13 méter hosszú műanyag tartály emelése, 5 ponton egyformán eloszlatott terheléssel.
Volt szerencsém megélni, hogy -egy régi vágyam- egy vadonat új UNIC minidaruval is dolgozhattam együtt. Igaz, ebben az esetben nem saját volt az „új szerzemény”, de mégis van abban valami különleges, amikor még bontogatni kell a buborékfóliát egy gépről…
UNIC minidaru dolgozik az általam szervezett munkán, ahol az emelésirányítást és a teherkötözést is én végeztem, egy extrém szűk munkaterületen, Érden.
Aztán ismét „beütött” egy nehezebb időszak. A KATA adóforma változásának bejelentése mindenkit „megütött” – attól függetlenül, hogy direkt vagy indirekt módon volt-e érintett a dologban. Akkor már tudni lehetett, hogy gazdaságilag komoly fordulat fog következni, ismét egy komor, stresszel teli időszak következett. Én magam hálás vagyok azért a rövid időszakért, amit az apu elvesztése utáni -átmeneti- pár hónapban viszonylag könnyű ügyviteli környezetben tudtam átvészelni. Drasztikus a különbség a mostanihoz képest.
„Felkenődött” dugattyú a V8-as Tátra motorban.
Ahogy lehetett tudni, hogy rövid időn belül le fog romlani a hatásfok a vállalkozás anyagi helyzetében, úgy fogyott el a kompresszió is a „vezérgép” egyik hengerében. Éppen a műszakira felkészítés közben, már a fényezés előtti állapotban „kopogott be” a motor egy forró nyári reggelen. Az egész évre jellemző, hogy vészmegoldások és bravúrok, „19-re laphúzások” árán sikerült mindig valahogy kikeveredni a legrosszabb helyzetekből.
Ég a tűz a dugattyú belsejében.
Egy nagyon jó barátom segített ki- és szét-szerelni a motort, amit végül az itthoni raktárkészletből, én magam javítottam meg és szereltem össze. Volt itthon tartalék hüvely és dugó. A Tátrát dícséri, hogy kopogó motorral azért még két munkát befejeztem vele, mielőtt szétfűztük volna. Kellett hozzá bátorság. A nyári forróság előtti reggeli órákban van egy romantikája, amikor a fagyasztóból kivett dugattyú csapszeget, a hajtókart és magát a dugattyút próbálod úgy összerakni, hogy egy kupaknyi gázolajat meggyújtasz a dugó belsejében, kihasználva a hőtágulást. – pont ahogy apu mesélte, és ahogy ő is tanulta…
4 tonnás uszály elemek vízreemelése a Szabadkikötőben, 8-10 méter mélyre.
Nem is én lettem volna, ha a motorfelújítás utáni első egy-két munka egyike nem egy amúgy is hajmeresztő emelés lett volna. Frissen összefűzött motorral tudni kell lenyelni azt a gombócot, amikor kifordulsz a part fölül a 4 tonnás elemekkel. Ha ott -ne adj isten- beáll a motor, akkor komoly vészhelyzet állt volna elő. Bíztam a technikában és meg is hálálta.
A mai napig kiráz a hideg attól az érzéstől, amikor a már elvesztettnek hitt motor végül újra életre kelt és az első rövid utat megtettem vele. Nagy személyes mérföldkő volt ez. Évekkel korábban azt mondtam, ha lesz valami ezzel a motorral, akkor abbahagyom a daruzást – annyira kiemelkedett a többi darunk motorjától erőben és megbízhatóságban. Évek óta nyüstölöm és ez volt az első nagyobb „beavatkozás”. Sikerült életben tartani.
Ha szabadkikötő, akkor macskakő és defekt…
2016-ban már volt egy afférom a szabadkikötő makadám burkolatával, akkor sikerült kerékaggyal együtt kerekeket cserélni a darunkon, erről itt, a 2016-os hasonló év végi összefoglalómban lehet olvasni.
Defektes kerék, nehéz fokozat…
Idén sikerült duplán megismételni a szabadkikötői rossz tapasztalatokat. Egy defektet a helyszínen lecseréltem, hazafelé kaptam még egy vagy két defektet, de „lábon” haza tudtam jönni vele. A pótkereket pótló pótkerekek közül válogatva már volt olyan időszak, hogy alapvetően mozgóképes gépről vettem le átmenetileg komplett kereket, mert nem volt más -gyors- megoldás. Gyakorlatilag 1-2 hét leforgása alatt 8-10 -vagy még több- abroncsot sikerült leamortizálni. Ezt a problémát év végén sikerült csak megfékezni.
Új és újszerű „Z” mintás abroncsok.
Az év utolsó napjaiban sikerült 10 db „Z” mintás Barum és Goodyear abroncsot beszerezni. Ezek felszerelését az új év első heteiben tervezem. Alig várom, hogy „régi fényében” tündököljön a 16 tonnás darunk ebből a szempontból is. Ezek „16 PR”-es erősített, gyakorlatilag félig katonai abroncsok, nagyon jó terhelhetőséggel.
Teljes védőfelszerelésben egy budapesti munkaterületen.
Történtek természetesen pozitív változások is. Vannak olyan területek, ahol sikerült előre lépni, de a még viszonylag nagyobb személyes mérföldköveket is beárnyékolja a gazdasági, társadalmi környezet. Hiába hatalmas öröm, hogy sikerült egy második 40 lábas konténerre is szert tenni, amivel „alakulgat” a telephely fejlesztése is, ha a számomra viszonyítási alapot jelentő többi vállalkozás látszólag tündérmesébe illő módon virágzik.
A telephelyünk utcafrontjának alakulása, 2 db 40 lábas konténer. Kerítés, iroda és tároló.
Hatalmas a szórás a piacunkon belül szakmailag és cégvezetési módszerek tekintetében is. Jelen van a piacon az is, aki lassan még a rotakapára is tilt-rotátort szerel támogatásból, jelen vannak olyan cégek is, ahol kis túlzással a 20 tonnás Kamaz-t váltotta a 450 tonnás Liebherr pár év alatt. Van, aki 2 hete még pékként dolgozott, kalandvágyból vett egy bozótból frissen kirángatott 7 tonnás IFA-t és még fel sem fogja, hogy veszteséget termel.
10 tonnás gázmotor emelése a 20 tonnással.
Árban, minőségben, technikában nagyon nagy szélsőségek alakultak ki. Továbbra is próbálom józan ésszel, egy nagy cég profizmusával, de egy kis vállalkozás emberközeliségével kiszolgálni a hasonló értékrenddel megrendelőket.
Erre egy remek példa volt az év lezárása és a városi karácsonyfa felállítása. Idén egyfajta felajánlás keretein belül állítottam fel a városi karácsonyfákat, amivel kis egyéni vállalkozóként egyedül, Érd legnagyobb cégeivel együtt támogattuk a jó ügyet.
Köszönöm szépen mindenkinek, aki idén elkísért az úton. Egy új időszámítás kezdődik.
Borsos Dávid