Egy külföldi oldalon talált kép kapcsán eszembe jutott egy tanulságos történet.
A Tátra terepjáró, teherbíró képessége a világon egyedülálló a csővázas koncepció miatt, azonban több példát is láttam már arra, hogy a Tátra alvázra szerelt daruk képességeit túlbecsülik terepen. Adott esetben sérülékenyebb, mint gondolnánk, hiszen egy platós autóhoz képest sokkal magasabban van a súlypontja, valamint az ilyen munkagépek gyakorlatilag egész végig „rakott” terhelésnek megfelelő állapotban közlekednek, ami sokkal jobban megviseli a hajtásláncot.
Tátra daru elakadt kamion mentésében segít… (Ismeretlen külföldi szerző felvétele.)
A fenti képen szereplő szituációban pedig a hatalmas önsúly, és a hatalmas vontatott tömeg miatt elképesztő erőt kell kibírni az egész rendszernek, amíg a hatalmas V8-as leadja az elképesztően nagy nyomatékot egészen a kerekekig, ahol pedig a tapadás is elképesztő, például a 16 tonnás típuson lévő hatalmas ellensúly miatt.
Általában a féltengely szokott a gyenge láncszem lenni ebben az esetben, az törik el elsőnek.
Azonban ha a vontatás közben nincs lehetőség -nagyságrendileg- szilárd talajon állni a vontató (mentést végző) daruval, akkor hatalmas kockázatot vállal az, aki az elkaparó kerék (alap esetben a középső tengely valamelyik fele pörög ki) láttán összekapcsolja a hátsó tengelyeket, ne adj isten az első kerék hajtást is bekapcsolja hiszen ezzel gyakorlatilag megszűnik az a lehetőség, hogy elkaparjon a vontató, és mivel a nyomatékos V motort szinte lehetetlen lefojtani ilyen áttétel mellett, így a leggyengébb láncszem már nem a féltengely, hanem a terepváltó… Könnyen válhat ilyen módon a 6×6-os teherautóból, csupán 6×2-es meghajtásképletű autó, kizárólag első tengely hajtással.