Az év utolsó pár hetében természetes, hogy az ember átgondolja az elmúlt időszakot és kicsit gondol a következő évre, a jövőre is. Esetleg az újévi fogadalmak mellé új célkitűzések is kerülnek…
Azt gondolom, hogy nehézségekkel tarkított, de alapvetően sikeres évet fogunk magunk mögött tudni.
Éjszaka, ködben…
Az elmúlt rövidebb időszakban -talán mondhatom-, hogy emberileg is többet vállaltunk a megszokottnál. Elég, ha csak arra gondolok, hogy heteken keresztül, szerződésbe foglalva tettünk ígéretet arra, hogy a nap 24 órájában, akár a hét hét napján folyamatos ügyeletet látunk el és ha kell, akkor 20-30 percen belül megérkezünk a munkaterületre…
Éjszaka is munkában a Tátra…
Alig pár fős -családi- vállalkozásként ez különösen szép kihívás volt, párhuzamosan a többi munkánk mellett. Ilyenkor például azt is mérlegelnünk kell, hogy előállhat olyan szituáció, amikor alig van -vagy egyáltalán nincs- időnk elhárítani egy esetleges meghibásodást.
Ég a munkalámpa a Tátra fülkében… Késő estig elhúzódó „megelőző” karbantartás…
Ez az időszak bebizonyította, hogy annak ellenére, hogy nyugodt szívvel nevezhető „veteránnak” a gépparkunk, mégis alapvetően megbízható, üzembiztos és bármikor hadra fogható… Ilyenkor jó érzéssel vesszük tudomásul, hogy minden egyes perc, amit karbantartással, szereléssel töltünk megtérül, még akkor is, ha néha ez nagyon megterhelő…
Életképek I. – Dolgozunk. Este, sötétben, ködben… …javítás után a reflektornál melegedve…
Szintén ezen körülmények mutattak rá arra is, hogy van létjogosultsága egy olyan gépnek a vállalkozásunkon belül, amely szükség esetén képes kiváltani a most használt 16 tonnás autódarunkat.
Az „új” szerzeményünk.
Szerettünk volna fejleszteni, azonban be kellett látnunk, hogy elég kicsi a mozgásterünk ebben a tekintetben. Valahol szívszaggató érzés, amikor kiderül egy remek állapotban lévő gépről -miután kipróbáltuk, leteszteltük és súlypróbáztuk-, hogy az utolsó pillanatban érkezett egy olyan ajánlat, ami jóval több mint a kétszerese annak az árnak, amiről mi előzetesen tárgyaltunk.
Édesapám, miután magabiztosan „kapta fel” a több mint 15 tonnát, egy 20 tonnás CKD daruval. Sajnos ez a gép végül nem kerülhetett hozzánk.
Amúgy is hosszas fejtörést okozott számunkra egy esetleges típusváltás gondolata. Nem szívesen adtuk volna fel azt a szerencsés helyzetünket, hogy gyakorlatilag a 16 tonnás típushoz minden fontos pótalkatrésszel rendelkezünk.
Ezen a videón az látható, ahogyan egyfajta tesztelés céljából megemelünk közel 16 tonnát azzal a géppel, amit végül nem sikerült megvásárolni:
Végül úgy döntöttünk, hogy egy olyan lehetőséggel élünk, amit annak köszönhetünk, hogy hosszas évek óta figyelemmel kísértünk egy gépet, ami két dologgal hívta fel magára a figyelmünket.
Zöld. Nagyon zöld…
Jó hír, hogy a színénél csak a műszaki állapota megdöbbentőbb.
Rendkívül megkímélt gép, amin az összes biztonságtechnikai berendezés gyári -kifogástalan- állapotban van, beleértve olyan műszereket is, amelyek nem is kötelezőek jelen pillanatban hazánkban (például a magasfeszültségű vezeték megközelítésére figyelmeztető feszültség indikátor a gémen, két helyen is).
Egy több évvel ezelőtt készült fotóm arról a gépről, ami végül idén hozzánk került. Nem nevezhetjük „elkapkodott” vagy „megfontolatlan” lépésnek a megvásárlását.
Olyan régóta rajta tartottuk a szemünk, hogy ugyan ez a gép már egy 3 évvel ezelőtt készített videónkban is feltűnik egy képkocka erejéig:
Szakadó esőben ünnepeltük az új „családtag” érkezését.
Azt gondolom, hogy helyesen döntöttünk, amikor hűek maradtunk az elveinkhez, ami a konzervatív, megfontolt -kicsi, apró lépésenkénti- fejlesztést illeti, ráadásul így maradt lehetőségünk más irányban is előrelépni. Ezekről majd később szeretnék írni.
Készítettem egy rövid videót, amin már ez a gép szerepel. Sokat jelent ez nekünk:
Az új gép érkezésének örömére még a névjegykártyánkból is készítettem pár darabot az új masina színeivel.
Névjegykártya variációk…