Egy nagyon régi munkakapcsolatot és egy -talán mondhatom- baráti viszonyt eleveníthettünk fel tegnap, hiszen ismét Veres Zoltán műrepülő bajnokunknak dolgozhattunk.
Veres Zoltán (1964) magyar műrepülő Európa-bajnok, többszörös Guinness-rekorder. 1982-ben kezdte repülő pályafutását, 1986-ban szerzett diplomát repülőmérnökként. Eddig több mint 110 féle repülőgép-típust repült, a vitorlázó repülőgépektől a Boeing utasszállítóig. Oktató- és berepülőpilóta. Dolgozott pilóta-oktatóként, mezőgazdasági pilótaként, légitaxizott Észak-Amerikában, ahol megszerezte a hidroplánra szóló jogosítványt, valamint az amerikai FAA szerinti legmagasabb szintű utasszállító-repülőgép vezetői jogosítványt. A repülés területén igazságügyi szakértő. Eddigi összes repült ideje 14 000 óra.
– Forrás: Wikipédia
40 lábas szabvány konténer emelése.
A repülőgép kontinensek közti mozgatásához használt szabvány, 40 lábas konténer daruzása volt a feladatunk. Az üres konténert leemeltük, megvártuk -és részben segítettük- a bepakolást, majd ismét a kamionra emeltük a különösen nagy értékű -talán több, mint százmilliós- felszerelést.
A frissen gyártott 40 lábas konténer belseje. Teljesen új konténert mozgattunk. Minden frissen festve, gyári -sérülés mentes- állapotban.
El sem tudnék képzelni jobb alkalmat a nem rég beszerzett, különleges, kifejezetten 40 lábas konténer emeléséhez, daruzásához, mozgatásához és a darunk paramétereihez tervezett szintén gyakorlatilag teljesen új emelőkötelünk bemutatásához.
Új konténer, új kötél, frissen festett figyelmeztető sávok. Gyakorlatilag katalógus fotónak beillő látvány, illetve munkavédelmi esettanulmány… :)
A kötéllel maximum 10 tonnás konténereket tudunk biztonsággal, hatékonyan mozgatni.
A fotón jól látható, hogy pontosan 90 fokot zárnak be a 4 ágú kötél ágai. Precíz.
Megkaptuk a „felszállási engedélyt” és zökkenőmentesen, idegeskedés nélkül emeltük a kamionra a bajnok repülőgépét, pontosabban az azt tartalmazó konténert.
Veres Zoltán műrepülő bajnok repülőgépe, szárnyak nélkül, felkészítve a rakodásra.
Műszakilag lenyűgöző látvány a versenygép, fantasztikus érzés ilyen feladatokban részt venni. Többször körbejártuk és megcsodáltuk a masinát.
Édesapám pilóta sisakban, egy hatalmas csillagmotorral a háttérben.
Édesapám emelés után, egy fotó kedvéért egy pillanatra pilóta sisakra cserélte a munkavédelmi „kobakot”. Érdekesség, hogy több évtizeddel ezelőtt ő is elkezdte a pilóta iskolát. A vadászpilóták között „ászok”-nak hívják a több csatát megnyert veteránokat, számomra ő is ugyan ilyen példakép. Nem csak pilótafülkében, hanem a daruk kezelőfülkéjében is „hősök” ülnek néha…
A darunk, a konténer és a repülőgép…
A leemelésről, majd ismét kamionra emelésről készítettem egy „végtelenített” animációt. Azt gondolom kissé vicces látvány és kevés daruzással foglalkozó cég honlapján található ehhez hasonló tartalom:
Gyorsított, végtelenített animáció. :)
Az animációból is látható, hogy a valós feladatunk nem volt túl megterhelő, így a régi barátságra való tekintettel, illetve a további együttműködés reményében, ezúttal is már-már jelképes összegben egyeztünk meg.
Úton hazafelé a Tátrával…
A bajnoknak ezúton is sok sikeres repülést és sok további győzelmet, magunknak pedig sok hasonló, színvonalas feladatot kívánunk…