Az elmúlt időszakban volt szerencsénk az egyik érdi vastelepen daruzni, ugyanis üzemen kívül helyezték a „jó öreg csőrös Tátrát” és még nem érkezett meg az „új” daru a telepre.
Készítettem pár képet a gépről, amelyen már látszik, hogy nem múlt el nyom nélkül a gyártása óta eltelt kb. minimum 40 év.
Van személyes vonatkozása is annak, hogy ezeket a képeket közzéteszem. Édesapám még dolgozott ilyen géppel. Pontosabban ilyen típus volt az első „saját” autódaruja, még a 90-es évek elején.
Rácsos gém, csörlő nélküli kötél csévélés (nem volt csörlődob, a kötél több soron volt egy munkahenger köré fűzve, az emelte a horgot), illetve a felépítményt külön meghajtó „kismotoros” megoldás jellemezte.
Számomra ez csak gyerekkori emlék, de nagyon jó érzés visszagondolni erre az időszakra.
Ez az a fajta „hőskorszak” volt, amikor a 12 méteres tartályt simán elvitték a 6 méteres pótkocsival. :)
Azóta húsz év telt el és nagyon sok minden változott, de a mai napig is egy „csőrös Tátrával” dolgozunk. Igaz, ez már a 148-as típus és szerencsére a 16 tonnás autódarunk teljesen más műszaki színvonalat képvisel.
Nekünk is sok emlék fűződik ehhez a típushoz és az is egyértelmű, hogy a telep vezetői is egészen biztosan örömmel emlékeznek vissza erre a gépre.
Egyébként a típus kézikönyve elérhető itt az oldalon teljes terjedelmében, digitalizálva:
A kezelési útmutató letöltéséhez, kattints ide!
(jobb klikk, cél mentése másként.)