Az elmúlt hét egyik legjelentősebb munkáját Törökbálinton végezhettük el. A vízművek számára dolgoztunk. Minden egyes emelés, minden egyes másodpercében nagyon nagy felelősség nehezedik a vállainkra, még akkor is, ha látszólag veszélytelen a művelet.
Ez a típusú munkavégzés megnöveli a kockázatokat a tevékenységünkön belül. Például számolni kell fertőzésveszéllyel, nem csak fizikai, hanem biológiai „sérülések” kivédésére is fel kell készülni. Többféle fertőtlenítő spray, zselés kéztisztító és egyéb tisztítószer van rendszeresítve a gépeinkbe.
Az állandóan eróziónak kitett, alkalmazott kötöző, rögzítő elemek kapcsán pedig szigorú elvárás a savállóság. Elképesztő a különbség. Találtam egy olyan fotót, ami remek példa ezzel kapcsolatban. Az interneten talált képen egy olyan szorítókengyel látható, amin szorításhoz használt sima „vas” csavar már lerohadt a kengyel menetes feléről (ez minden bizonnyal azt eredményezi, hogy már nem tart, leeshet a súly), ezzel szemben a -helytelenül- csak kontrázáshoz használt saválló csavar még sérülésmentes, épp állapotban van.
Íme egy frissen felszkennelt ábra a szorítókengyelek helyes alkalmazásáról: