Az elmúlt héten egy különleges munkát végezhettünk el sóskúton. Egy készülő csarnokba tervezett darupálya elemeit emelhettük a helyére.
Tátra Autódarunk
Több szempontból is érdekes volt az emelés. A szokatlanul sok eső miatt felázott talajon nem volt könnyű mozogni. Különösen a 24 méter hosszú gerendát szállító nyergesvontató sofőrje érdemel dicséretet, hiszen hosszas tereprendezés után is csak markolóval vontatva tudott bejutni a területre.
Mindig elmondom, hogy mennyivel könnyebb és gyorsabb a munkánk, ha segítőkész csapattal tudunk dolgozni. Így volt ez ebben az esetben is. A nehéz körülmények között jó érzés volt, hogy mindenki próbált a többieknek segíteni, legyen szó kötözésről, vagy éppen a változtatható hosszúságú, forgózsámolyos, joystick-al irányítható pótkocsi vezetéséről…
Ritkán „kerülgetünk” ilyen tereptárgyat…
Volt a munkaterületen egy 70 tonnás Liebherr autódaru, azonban mégis mi végezhettük az emelés ezen részét.
Szűk helyen manőverezünk.
Darus szemmel nézve, szintén egyedi eset, hogy egy tárgyat nem úgy kötünk meg, hogy megkeressük a súlypontját, és oda kötjük a köteleket… …hanem megkeressük, hogy hova tudunk kötni és plusz súlyokkal, utólag oda toljuk el a tárgy súlypontját.
Magas koncentrációt igénylő helyzet.
A segítséget -hiszen dolgoztunk már együtt korábban is ezzel a csapattal-, néhány korábbi fotóval szeretném megköszönni:
Egy korábbi közös munkánk. Édesapám páros emelésben a saját tükörképével.
Az előző munkánkról szóló cikk itt olvasható.